Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Diákok, tisztelt Tanár kollégák!

Szeretettel köszöntök minden kedves egybegyűltet. Tisztelettel köszöntöm a diákokat és tanáraikat, keszthelyieket, és különösen a távolról érkezőket, valamint kiemelt tisztelettel köszöntöm Horváth Viktória helyettes államtitkár asszonyt itt, városunk egyik legszebb helyén, a Helikon parkban. Annak is a szívében, emellett az oszlopokon álló, kupolás épület mellett, melyet közel 100 éve emeltek a tisztelet, az emlékezés jegyében, és a jövőbe vetett hit reményében. Nem véletlenül itt gyűltünk ma össze megnyitni az ünnepséget, hiszen ennek az épületnek a neve: a Helikoni ünnepségek emlékműve.

Tisztelt Vendégeink!

Keszthelynek, a Balaton fővárosának, a kultúra magyar városának, a messze-földön híres iskolavárosnak, kiemelten fontos a saját történelme, fontosak a hagyományai. Ezek között is különös becsben tartjuk a Helikoni ünnepségeket.
Kérem, engedjenek meg nekem egy rövid történelmi visszatekintést. Ha gondolatban visszautazunk közel 2 évszázadot az időben, biztosan átérzi majd mindenki, hogy nekünk, keszthelyieknek miért is oly kedves ez az ünnep.

Feljegyezték, hogy már 210 éve, 1804-ben a korabeli keszthelyi iskolák, mint a Georgikon, a líceum és a gimnázium rendeztek egy közös ünnepélyt, ahol zene, tánc, szavalat volt műsoron. Azonban a mai Helikon ősének, mégis a 13 évvel későbbi, az 1817. február 12.-én megtartott összejövetelt tekinthetjük. Azt az ünnepséget irodalmi összejövetelként tartjuk számon, de tudományos, zenei, színpadi művek bemutatására is sor került.

Berzsenyi Dániel 1815. november 15-én verseinek másolatát egy levél kíséretében elküldte Festetics Györgynek, melyben felvetette egy irodalmi központ megvalósításának lehetőségét. Ezt írta többek között: „Én Keszthelyben egy magyar Weimart óhajtok látni!”  Festetics gróf el is kezdte megszervezni birtokán az értelmiség összejövetelét. Asbóth János, a Georgikon igazgatója segítségével eljutatta a meghívókat a kor neves alakjai számára. Olyan nagyságok érkeztek Keszthelyre, mint Berzsenyi Dániel, Kisfaludy Sándor, Dukai Takács Judit.
A vendégek 1817. február 11-i megérkezésüket követően a Királyi Gimnázium Palotájának nagytermében vettek részt az ünnepélyes megnyitón. Másnap a gótikus plébániatemplomban Ruszek József apát nagymisét celebrált a vendégeknek. A Helikoni Ünnepségek deklarált célját így fogalmazták meg: „A serdülő ifjúság gondos nevelése a cél, és fáradozni kell még szívén és mívelődésén segíteni. Illy szent czélra és nemes végbűl állott fel 1817 esztendőben a Keszthelyi Helikon.”

2 évvel később, 1819. februárjában tartották az utolsó Helikont, ugyanis ezen év április 2-án Keszthelyen elhunyt a bőkezű házigazda, a mecénás, az intézményalapító, a humanista gróf Festetics György.

A már majdnem elfeledett ünnepséget, több mint 100 évvel később, 1921-ben támasztotta fel Lakatos Vince keszthelyi premontrei tanár, Festetics Tasziló herceg felkarolásával. Július 1-jén a városi házakra nemzeti színű zászlókat tűztek ki, és a város lakói, az iskolák növendékei ünneplőbe öltöztek. Horthy Miklós kormányzó érkezését hatalmas zápor előzte meg, de az állomásra berobogó vonatát már ragyogó napsütés fogadta. Az ország első emberét Festetics Tasziló herceg és 2 gyermeke (György és Ella), a város részéről Reischl Imre városbíró, Zala vármegye nevében pedig Kolbenschlag Béla alispán köszöntötte. Később újabb vonattal érkeztek a budapesti magas rangú vendégek, grófok, miniszterek, püspökök. Másnap díszülést tartott a keszthelyi képviselő testület, ahol Reisch Imre városbíró méltatta a Helikoni Ünnepnek a város kulturális fejlődését előmozdító jelentőségét. Ezután előterjesztette, a Helikoni Ünnep 10 évenként való megismétlésének szándékát. Aznap ünnepélyesen felavatták a Helikoni emlékművet a parkban. Nagy vendéglátást, kiemelkedő programokat szervezett a város a vendégek és a keszthelyi, valamint a környékbeli lakosság számára. Másnap este a Balaton-parton népünnepély volt. A szigetfürdő és a többi épület díszesen ki volt világítva.
A korabeli lapok írták: „Időnként egy-egy rakéta fényes vonalat ír a sötét égboltozatra. Mintha a tündérmesék világában lennénk. A hallgató vízen pedig messze hallik a vígalom zaja, messze ragyog a keszthelyi fény”.
Jóval később, 1958 és 1989 között eleinte évente, majd kétévente tartottak Helikoni Ünnepséget.

A politikai rendszerváltozás után dr. Szelestei Tamás akkori polgármester elnökletével bizottságot állítottak fel a Helikoni Ünnepségek újraindításának előkészítésére, ugyanis ő szívügyének tekintette a Helikont. A rendezéshez szükséges pénz előteremtése után, 1992-ben, szerényen csak a 3 szomszédos megye középiskoláihoz küldtek meghívót. 30 iskola válaszolt igennel, a diákok 257 számban neveztek. 175 évvel az első Helikon után a legenda újjáéledt.

Azóta eltelt újabb 22 esztendő. Kétévente összegyűlünk, hogy tisztelegjünk az ősök előtt és egyben tiszteletünket fejezzük ki a kultúra iránt. Mindannyiunk nagy örömére idén sincs ez másként.

Hosszú és fáradságos szervezőmunka, sok-sok áldozat és lemondás tette lehetővé, hogy ez az ünnepélyes pillanat itt, most eljöhessen. A legnagyobb áldozatot városunk önkormányzata hozta, azonban több hónapos munkavégzésen van túl a Goldmark Károly Művelődési Központ munkatársi köre is, valamint az Újkori Középiskolás Helikoni Ünnepségek Alapítvány kuratóriuma úgyszintén. De hittel vallom, megérte!

Örömmel jelenthetem, hogy a Helikoni eszme tovább él, a lelkesedés a Dunántúl diákjaiban töretlen! 3300 résztvevő diák 300 kísérőtanárral érkezett Keszthelyre 50 város 128 középiskolájából, akik 18 művészeti kategóriában, 502 versenyszámmal, produkcióval, alkotással mérik össze tudásukat a tiszteletre méltó zsűri előtt. Az előadásoknak 7 keszthelyi közintézmény ad otthont, és az egyéb programokat a Balaton-parton és a Sétáló utcán élvezheti majd a közönség. A rendezésben, lebonyolításban, technikai előkészületekben és utómunkálatokban közel 700 önkéntes tevékenykedik, nagyobb részük keszthelyi középiskolás diák és tanár. És a legfontosabb: általatok, a Keszthelyre érkezett több ezer diák által telik meg a város széppel-jóval, nevetéssel, vidámsággal, szerelemmel, boldogsággal. Számunkra, szervezők számára, ez a lényeg!

Kedves helikonos Diákok!

Ezen gondolatok jegyében kívánok minden résztvevőnek nemes versengést, jó szereplést és mindezek mellett kellemes és tartalmas kikapcsolódást, valamint sok-sok szép emléket. Érezzétek jól magatokat Keszthelyen, a Balaton Fővárosában! Szerezzetek sok szép élményt, majd vigyétek őket haza. Őrizzétek meg őket sokáig a szíveitekben, majd később, évek, akár évtizedek múltán feltétlenül gyertek vissza városunkba, és keressétek, éljétek át őket újra. Ne feledjétek: Keszthely mindig nagy szeretettel vár vissza benneteket!

Köszönöm a megtisztelő figyelmet!

Keszthely, 2014. április 24.